Dobszerda

"Hajózni kell, élni nem kell", "Minél kevesebb karácsonyt" , "Elmész, visszajössz, sose halsz meg"- egy trilógia címeit soroltam, ezek mindegyike rendhagyó krimi, amelyek közül a legújabbért nyerte az idei Esterházy irodalmi díjat Bognár Péter költő, író, nyelvész, irodalomtörténész. A zsűri nevében Margócsy István úgy fogalmazott, hogy Bognár Péter "parodisztikus hajlama nagyszabású, karneváli panorámát fog át: a pikareszk jellegű kalandozásokat klasszikus értelemben vett párhuzamos történetekként mutatja be. Bognár Péter volt a Dobszerda vendége.

Bőrös műhelynek indult a kétezres évek elején, de nagyon gyorsan vált belőle a kultúra legnemesebb értelemben vett törzshelye. Nincsen olyan művészeti műfaj amelynek ne adna helyet a kis budai utcában található alaksori klub, mindenki imádott Nyitott Műhelye. Most, 25 év után ijesztő híreket hallunk a HELY jövőjéről. A Dobszerda vendége a Műhely életre hívója és fenntartója Finta László.

A kilencvenes évek első felében született Levél nővéremnek 2 lemezén Cseh Tamás, Bereményi Géza és Másik János így fogalmaz: "Egykor a szabadság hiányzott, '94-ben az emberség, egykor cenzúra működött, most az üzleti érdek cenzúráz. De vajon miért hallottunk sokkal kevesebbet Másik Jánosról, mint két társáról, Tamásról és Gézáról? A Cseh Tamás dalokon kívül, még mi mindenről híres Másik János? Ezeket a kérdéseket is feltettük neki és évek óta hű muzsikus társának és szerelmének, Vörös Eszternek. Ezúttal kettős portrét hallhattak a Dobszerdában.

15 évvel ezelőtt két megszállott fiú rájött, hogy az irodalom szexi. Erre persze nem csak ők jöttek rá, de arra igen, hogy a jó kortárs irodalom köré érdemes egy egészen új felfogású fesztivált szervezni. Bevonni a kultúra szinte minden területét a tánctól, a színházon át a pszicho-drámáig és persze a zenéig. És nem csak a műfajok sokféleségére koncentráltak, hanem az izgalmas helyszínek kiválasztására is. Mára már évente négyszer csődül össze az olvasásért rajongók egyre nagyobb tábora. Mi lehet a titok, erről kérdeztük a salföldi pajta kertjében a Margó egyik kitalálóját, Valuska Lászlót.

A 2025. december 31-ei adás ismétlése: Nemrég úgy döntött, eddig és ne tovább. Vagyis végleg befejezte a színházi pályáját, nem folytatja tovább rendezői és színi igazgatói munkáját. Pedig ez volt a sok más tevékenysége mellett a legfontosabb számára. A rendezés mellett színész, író, publicista, tanár, humorista, tévés műsorvezető, a kortárs magyar kulturális élet egyik markáns és sokoldalú alakja, gyakran szatirikus társadalomkritikus. A felsorolásból már bizonyára kitalálták, Verebes Istvánról van szó, aki az utóbbi időben csak ír, ír, ír, ahogy ő saját maga vallja., mert az a vesszőparipája, hogy elmondja és leírja, ami fájdalmat okoz számára a mai magyar közéletben. Verebes István volt a szilveszteri Dobszerda vendége.

Ahol adományozásról, hátrányos helyzetűek támogatásáról, egyetemek, nehéz sorsú fiatalok, vagy elmaradott települések megsegítéséről, s emellett a kultúra kiemelkedő szereplőinek megjutalmazásáról van szó, ő mindig jelen van. Így őrzi néhai férje, Demján Sándor, állami díjas magyar üzletember, közgazdász az első magyar magántulajdonban lévő kereskedelmi bank, alapítója majd a rendszerváltás után kibővített vállalkozásai révén az egyik leggazdagabb magyar, s egyúttal az egyik legnagyobb mecénás emlékét. A napokban a kerületi polgárok kezdeményezésére II. kerület díszpolgára címet adományoztak Demján Sándorné, Lídia asszonynak, a Demján Sándor Alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnökének.

1956 után öt év börtönre ítélték a korábban illegális kommunista, antifasiszta ellenállót, majd a Nagy Imre csoport tagjaként a miniszterelnök sajtófőnökét, Vásárhelyi Miklóst, aki hányattatott éveit követően a rendszerváltás után a Történelmi Igazságtétel Bizottság, majd a Soros Alapítvány elnöke lett. Nem sokkal később az Orbán rendszer gyűlöletkampányának célpontja. Szociológus lánya, akit személyesen is sújtott édesapja nehéz sorsa, legújabb kötetében most rendkívüli alapossággal és apjához hasonló önkritikával mutatja be a Vásárhelyi család történetét. A Dobszerda vendége Vásárhelyi Mária

Kedvesen ironikus, finoman groteszk, meseszerű és közben nagyon komoly a simogatni való bronzból készült kentaur figura, hátán a megkapóan kedves , révedező Múzsával. A Madács sétány és a Holló utca sarkán új szobor köszönti az arra járókat, akik láthatóan élvezettel fogadják Péter Vladimir fémműves, ötvösművész, ékszerguru, tanár, Munkácsy díjas szobrászművész, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja új köztéri alkotását. A leginkább gyönyörű ezüst ékszereiről híres művész volt a Dobszerda vendége, akivel a köztér mellett a közéletet is szóba hoztuk.

A FüSziben, a Független Roma Színházi Társulat Páva utcai alagsori színháztermében egyetlen este alatt annyit tanultam a cigányságról, a romák életérzéséről, a megalázottságukról, a felemelkedni vágyásukról, a kitartásukról és a normális élet feltételeiért való kemény küzdelmükről, meg persze a roma és nem roma közösségek egymáshoz való viszonyáról, mintha egy hosszú hónapokig tartó tanfolyamot jártam volna ki. Balogh Rodrigó a FüSzi létrehozója, rendező, a most zajló Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál szervezője, a magyarországi romák egyik legkiválóbb jogvédője lesz a Dobszerda vendége.

Ugyan díjat nem nyert, de álló ovációval fogadták Cannes-ban a korábban Oscar díjjal is kitüntetett Nemes Jeles László legújabb játékfilmjét, amely az egyik leghíresebb francia ellenállóról szól. A legutóbbi magyar filmje, az Árva ugyan nem kapta meg a várt elismerést, de nem csüggedve új utakra tör. A magyar film helyzetéről feltett kérdésre a napokban azt nyilatkozta: "magyar filmesnek tekintem magam, és amit tudok a tervekről, az pozitív. Végre megint lesz egy szakmai világ, ahol nem a bohóckodással és pénzlopással foglalkoznak..." Nemes Jeles László volt a Dobszerda vendége.

A kopott bérházak között keskeny utcákban romkocsmák, sötétbe boruló épületek öreg lakókkal, új építésű modern apartmanok nemrég beköltözött yuppie-kkal és külföldiekkel. Valaha nyilvános zengerájok és titkos bordélyok működtek itt, karnyújtásnyira imaházaktól és jótékonysági egyletek irodáitól...- Ezt is megtudtuk Szántó T. Gábor, írótól, a Szombat című lap főszerkesztőjétől, aki alaposan utánajárt és meg is írta a budapesti zsidó negyed izgalmas történetét. Hogy milyen élete volt és van a budapesti zsidóságnak és az őket körülvevőknek- ezt is megkérdeztük tőle.

"A régi gondolkodással nem tudjuk megoldani azokat a problémákat, amelyeket a régi gondolkodásunkkal okoztunk" -idézi Einstein egyik híres és bölcs mondatát, amikor arról kérdezem, szerinte hogyan kéne átalakítania a 16 éven át félrevezetett magyar lakosságnak a politikához, a közélethez, a kultúrához és egyáltalán, az új életéhez való viszonyát. A NER szerinte azért tudott ilyen hosszú ideig fennmaradni, mert mint az ország legnagyobb hirdetési felületével rendelkező entitás, brutális pénzeket költött a félrevezető kommunikációra. S hogy ez hogyan zajlott, arra a reklámszakmában is régóta otthonos Geszti Péter pontosan rálátott. Miközben művészként csaknem kiszorították a szakmából, de ennek most vége.

Az életműdíj nem jelentheti azt, hogy itt a vége, sőt most épp azt, hogy kinyílik a világ a filmesek számára is- mondta a Magyar Film Napján Fábry Zoltán életműdíjjal kitüntetett filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, Fekete Ibolya, a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete elnökségi tagja. Az általuk a napokban frissen benyújtott filmreform javaslatról is kérdeztük az adásban.

"Nem harcolok tovább. Vége van. A Tünet Együttes kihűlt. Hogy ez fagyhalál, vagy téli álom, majd elválik, ha egyszer lesz még tavasz"- írta 2023 tavaszán búcsúlevelében Szabó Réka, aki 2002-ben alapította meg saját független színházi társulatát. S most örömmel jelenthetjük, hogy VAN tavasz, Szabó Réka a MU Színházban Szárnyatlan angyalok címmel új előadást állított színpadra. Szabó Réka rendező, színész, táncos volt a Dobszerda vendége.

Mi nézzük őket vigyorogva, néha vinnyogva. S minden egyre szomorúbb és utálatosabb. Hagyjátok már abba!! Nem hagyják. Hagyjátok abba, az Istenért! Kiöltözve, nyakkendőben, szúk fehér ingnyakban, verejtékezve folytatják. Ne hagyjátok abba! - írta Erdély Miklós Böröcz András és Révész László László performanszairól a Meglesz főnök! című szövegében a nyolcvanas évek elején. És ezt idézte Fehér Dávid kurátor a performerek most újra élesztett kiállításának megnyitóján a Nemzeti Galériában. Mit jelentettek a performanszok és mit tanulunk máig belőlük, ezt is megkérdeztük Böröcz András szobrász-és festőművésztől.

"A 2026. április 22-i Dobszerdában Bodor Ádám volt a vendégem. Régóta terveztem, hogy Bodor Ádámmal beszélgetek. Kossuth-díjas íróval, a Digitális Akadémia tagjával. Mindenféle díjat megkapott már, de lehet, hogy nem az összeset, amit meg kellett volna, mert megérdemelne bármit" – vezette be Váradi Júlia az interjút, amit nemcsak hallgatni, olvasni is lehet!

"Az ilyen átalakulások úgy következnek be, hogy a közhangulat egy ponton váratlanul átbillen, és a hatalom nem képes vagy nem akar tömeges erőszakot alkalmazni a tüntetőkkel szemben. Amikor már sokan gondolják úgy, hogy érdemes átállni, akkor ez földcsuszamlásszerűen szokott megtörténni." - ezt a mondatot Bozoki Andrástól idéztük, aki 2024-ben megjósolta azt, ami a hét végén bekövetkezett. a Dobszerda vendége Bozoki András, politológus, szociológus, a CEU professzora, volt kulturális miniszter.

"A filantróp szeret. A mizantróp gyűlöl. A milantróp pedig kételkedik. Nem abban, hogy adni kell, hanem abban, hogy úgy adunk-e, abban a rendszerben és annyit, amitől valóban változik valami " - állítja az adományozás kultúrájának egyik legkiválóbb ismerője és gyakorlója, Polgár András, jómódú üzletember, mecénás, a magyar civilszféra egyik meghatározó magántámogatója. Ő volt a Dobszerda vendége, akit röviddel a választások előtt arról is kiváló ötletéről is megkérdeztük, amely egy új társadalmi rendszerben alapvető megoldást jelenthetne.

80 évesen is ugyanolyan derűs és bizakodó, mint amikor 16 éves korában elhatározta, a világi élet helyett a szerzete rend szigorát választja, s a bencések rendjébe lépett. Sok nehéz helyzetet kellett leküzdenie, míg végül püspöknek avatták, majd ő lett a pannonhalmi főapát, s ebben a minőségében a Magyarországi Keresztény-Zsidó Tanács elnökének is megválasztották. Ma a Pannonhalmi Bencés Szerzetes rend nyugalmazott emeritusa, elméje és szelleme ugyanolyan éles és nyitott, mint pályája elején. Várszegi Asztrik a Dobszerda vendége, a Pészah és a Húsvét egybeesése is szóba került a beszélgetésünkben, mint ahogy a mai magyarországi politikai helyzet is.

Széchenyi-díjas esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész, a Kossuth díj Bizottság egykori elnökségi tagja, Radnóti Sándor a napokban tartotta székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián, "Goethe és az illegális migráció" címmel. A Dobszerdában ő volt a vendég. Megkérdeztük tőle, mitől lett újra aktuális a Hermann és Dorothea című Goethe eposz, de az idei Kossuth díjakat is szóba hoztuk és még sok olyan kérdéssel is megkínáltuk, amelyek ma mindannyiunkat foglalkoztatnak, hisz köztudottan a bölcs emberek között tartják számon.

Hét évesen belekötött a kastélyparkban festő művész munkájába. Talán akkor indult festői karrierje, amely a kortárs magyar festészet egyik meghatározó alakjává tette. Kezdettől fogva a realizmus nagy kérdéseibe ütközött, hogy amit látunk és valóságosnak érzékelünk, mennyiben azonos a valósággal. Fotórealista vonalképei, feketéi, szürkéi, majd a sárgái jellemzik alkotásait. A most nyílt legújabb kiállításon válogatás látható az 1980-as években készült festményeiből, amelyek sok mindenre magyarázatot adnak. Fehér László, nemzetközi hírű festőművész volt a Dobszerda vendége.

1989. április 11-én egy több mint 2 órás interjú készült Orbán Viktorral. A kérdező az 1990-ben elhunyt Vági Gábor volt, a rendező-operatőr Jávor István, a Kádár-rendszer ellenzékének és a rendszerváltásnak egyik kevéssé ismert, de rendkívül fontos alakja. A hetvenes évek végén az ő lakásán tartották a Hétfői Szabadegyetem illegális összejöveteleit, ő maga is részt vett nagy érdeklődést kiváltó szamizdatok előállításában és terjesztésében, videóinterjúkat készített a demokratikus ellenzék tagjaival és egykori 56-osokkal. ő volt a Fekete Doboz egyik alapítója. Dokumentumfilmjei iránt máig óriási az érdeklődés. Jávor István volt a Dobszerda vendége.

Hat éves korában 17 kilós volt, s minden áron balettozni szeretett volna. Apukája el is vitte a híres balettmesterhez, aki azonban azt találta kérdezni, hogy "Minek hozza ide a mackólányát Csákányi László?" Esztert ez sem csüggesztette el, mert ő minden áron a színpadra vágyott. Erről is beszélt és még rengeteg mindenről a Nemzeti Stúdiótól, Kaposváron át, a Krétakörig, a Katonáig, Pintér Béláig és az Örkény Színházig. Csákányi Eszter volt a Dobszerda vendége.

"Mediatizált, bulvárosodott, posztkulturális korunkban talán József Attila az egyetlen 20. századi magyar költő, akinek népszerűsége, szeretete „átjött” a 21. századba...nem szövegemlék, kötelező olvasmány, hanem vonzó-riasztó drámai sorsmodell, emberi példatár és fel-feltörő kulturális hőforrás."- írja egy elemzésében az irodalomtörténész, kultúrakutató, az irodalomtudományok kandidátusa, a hajdani Magyar Rádió hajdani kulturális alelnöke, Agárdi Péter, akinek József Attila mellett fő témája Király István, Pándi Pál, Lukács György és a történelmi emlékezet. Kritikus és önkritikus írásaiban sok az eddig nem ismert tény és adat.

"Kötetlenül szárnyaló gesztusú, hatalmas képek. A szabadság szele fúj belőlük, lobogtatva be nem rámázott szélüket. Nem a dühös tinédzserek céltalanul lázadó szabadságát érzem áradni, hanem a bilincsüket, béklyóikat vesztett volt foglyok megharcolt boldogsággal teli szabadságát – ilyesmi lenne, ha egykori gályarabok ősz fejjel kezdenének rock n’ rollt játszani..." mondta Zoltán Mária Flóra legújabb kiállításának megnyitóján a művészettörténész, Rieder Gábor. A 89-edik születésnapjához közeledő, de igazán fiatal festőművész hatvan évesen kezdte azt érezni, hogy "megérkezett". Zoltán Mária Flóra volt a Dobszerda vendége.

Az Hukkle című emlékezetes első nagyjátékfilmjében egy látszólagos falusi idill takarja a „tiszazugi méregkeverők” történetét. A nagysikerű Taxidermia egy szürreális családtörténet középpontjába az evőbajnok apát és az állatpreparátor fiút állítja. Most, sok év és megpróbáltatás után egy Tyúkot választ főszereplőnek, amely tyúk családalapítási sikertörténetével párhuzamosan egy szörnyű emberi tragédia is kibontakozik. Mi vezetett a csuklástól a tyúkhoz és a csirkékhez? Pálfi György filmjével nyitott a 45-ik Magyar Filmszemle.

"..tudomásul kellett vennem, hogy nincs rám szükség. Meg sem akartam állni Európa széléig, Portugáliáig. Ott kerestem új hazát, de – szerencsére – közbejött Andalúzia. Családi kötelékek fűznek ide, barátaim vannak, köszön a hentes, a kocsmáros, az utcabéliek, ahol lakom..." nyilatkozta a Balázs Béla Stúdió volt ügyvezetője, a Duna Műhely létrehozója, a Kép-Árnyék Mozgókép Társaság alapítója, a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének elnöke, neves filmes, amikor 15 évvel ezelőtt elköltözött Magyarországról. Most azért jött haza, hogy átvegye az Árvai Jolán filmproducerről elnevezett díjat. Durst György volt a Dobszerda vendége.

" Egy moraliter züllött, etikailag felelőtlen társadalom kényszerítette életre. Egy szerény, jelentéktelen virágszál, ami az emberi lelkek trágyadombján merészkedett elő. Egy szippantásnyi oxigén, mielőtt megfulladunk". Beregi Oszkár színész, rendező 1938-ban írt szavaiból idéztünk. Az első zsidótörvény megszületése után így foglalta össze, hogy mi volt az OMIKE Művészakciója. Erről beszélgettünk Harsányi Lászlóval, az NKA hajdani elnökével, aki feldolgozta az OMIKE teljes történetét.

Olyan természetességgel versel és rímel, ahogy mások fogat mosnak, vagy reggelit készítenek. A hétköznapjaink legapróbb mozdulataiból egy teljes lírai univerzumot épít. A Bögre-azúr, a Túl a Maszathegyen, a Szomjas Troll, a Kiváncsi Óratörpe, de nem csak a gyerekeknek írt lírája, hanem jó néhány komolynak szánt felnőtt verse is úgy kell manapság az olvasónak, mint egy falat kenyér. A varródani-féle kultikus irodalmi pékségről és a legújabb maszathegyi kalandokról is megkérdeztük a versek és verses eposzok tulajdonosát, Varró Dánielt a Dobszerdában.

1988 október 29-én 500 résztvevő jelenlétében és támogatásával megalakult a Nyilvánosság Klub az akkori Közgazdasági Egyetemen. A jelenlévők között napi-és hetilapok, valamint az MTV és a Magyar Rádió újságíró munkatársai, de írók, társadalomkutatók, jogászok és mérnökök is voltak. A Nyilvánosság Klub lazán szerveződő vitafórum volt, a késő Kádár-korszak egyik fontos ellenzéki–reformértelmiségi kezdeményezése, amely jelentős szerepet játszott a rendszerváltást megelőző és követő politikai nyilvánosság kialakulásában. Az alapítók között ott volt Kis János, Bence György, Haraszti Miklós, Pető Iván, Lengyel László és nem utolsó sorban a később a Klub irányítójává váló, nemrég elhunyt Kenedi János. A napokban a Nyilvánosság Klub végleg megszűnt. Vásárhelyi Mária szociológussal most a Dobszerdában a Nyilvánosság Klub portréját igyekszünk megrajzolni.

Volt parlamenti képviselő, főpolgármester helyettes, az Antifasiszták szövetsége elnökségi tagja, a Nácizmus üldözöttei országos szervezetének elnöke, a Pro Cultura Urbis díj kitalálója, sok budapesti kulturális helyszín létrejöttének előmozdítója, a Városháza Kiadó vezetője, amely a Kisföldalatti, a Nagykörút, a budapesti művész mozik, a független színházak a magyarországi kortárs zene, és kortárs irodalom történetét feldolgozó könyvek, budapesti fotóalbumok megjelenítője. Egy híres, némileg hírhedt dinasztia egyik leszármazottja, Schiffer János volt a Dobszerda vendége.

Nemrég úgy döntött, eddig és ne tovább. Vagyis végleg befejezte a színházi pályáját, nem folytatja tovább rendezői és színi igazgatói munkáját. Pedig ez volt a sok más tevékenysége mellett a legfontosabb számára. A rendezés mellett színész, író, publicista, tanár, humorista, tévés műsorvezető, a kortárs magyar kulturális élet egyik markáns és sokoldalú alakja, gyakran szatirikus társadalomkritikus. A felsorolásból már bizonyára kitalálták, Verebes Istvánról van szó, aki az utóbbi időben csak ír, ír, ír, ahogy ő saját maga vallja., mert az a vesszőparipája, hogy elmondja és leírja, ami fájdalmat okoz számára a mai magyar közéletben. Verebes István volt a szilveszteri Dobszerda vendége.

Nem az a „kényelmes nézőbarát” típus – inkább az, aki szétszedi a klasszikusokat, újraértelmez, provokál, és nem kér bocsánatot érte. Már fiatalon feltűnt azzal, hogy radikálisan másként gondolkodik a színházról, a filmről, a világról és a művészetről. Amit a színházban, tőle kaphatunk, az rendkívül intellektuális, gyakran ironikus és kegyetlenül pontos. Legutóbb a Budaörsi Színházban rendezett Mindent anyámról című Almodovar film adaptációja. Zsótér Sándor volt a Dobszerda vendége Karácsony este.

Egyszerre felnőtt és gyerek, egyszerre idősödő regény- esszé és tárcaíró, miközben gyermeki nyíltsággal és kíváncsisággal, különböző korosztályú gyerekek lelkével tökéletesen azonosulni képes gyerekkönyvek szerzője. Darvasi László a Neandervölgyiek című három kötetes családi és történelmi nagyregényéért már a második nagy elismerést vehette át a napokban, de most nem csak ezért, hanem a legújabb Trapiti kötete okán is ő volt a Dobszerda vendége. Megkérdeztük tőle azt is, hogy mi a "trapitizás".

Olyanok a filmbeli képek és képsorok, mintha az operatőr személyesen tapasztalta volna meg az ötvenes évek második felének Magyarországát. Pedig csak fotókról, elbeszélésekből és saját alapos utánajárás alapján forgathatott, hiszen 1976-ban született. Az Oscar díjra jelölt Árva, Nemes Jeles László új filmje az '56-ot követő furcsa, szinte megmagyarázhatatlan átalakulás idején játszódik, amikor a levert forradalom utáni élet teljes szürkeségbe és némaságba burkolózva, titkokkal és gyalázattal telve ült rá az emberek mindennapjaira. A film operatőre, az Oscar díjas Erdély Mátyás volt a Dobszerda vendége.

Többet tett és tesz a magyar irodalomért, mint számos magyar kollégája, szakmai társa. Több, mint három évtizede él Magyarországon, s bár a német akcentusa nem sokat változott, a magyar irodalomról, a magyar nyelvről és főleg a budapesti értelmiségről többet tud sok hozzáértőnél. Nemcsak a németre fordított műveivel, vagy saját irodalmi folyóiratával, de a kávéházi kultúra újrateremtésével is elévülhetetlen érdemeket szerzett és szerez napjainkban is. Ő alapította a mára rendkívül népszerűvé vált Három Holló Kávéházat. Szóval nagyon megérdemelte a Pro Cultura Urbis díjat, amelyet a napokban vehetett át. Wilhelm Droste a Dobszerda vendége.

"A szakmaiság nem ismer oldalakat. Nincs két magyarországi kultúra, nincs két színházi szakma.”- fogalmazott Bodor Johanna, a Magyar Színházi Társaság nemrég megválasztott elnöke, aki azt ígérte, vissza fogja szerezni ennek a nagymúltú szakmai társaságnak a presztízsét. Megválasztása óta újabb 6 színházi szervezet csatlakozott az MSZT-hez, amely gyakorlatilag semmiféle költségvetési támogatásban nem részesül, ellentétben a Magyar Teátrumi Társasággal, amelynek elnöke Vidnyánszky Attila, s akivel Bodor Johanna nemrég egyezkedni is próbált. A Dobszerda vendége a táncművész-koreográfus, színházi alkotó, Bodor Johanna.